Miért nincsenek új bejegyzések?

Ma rájöttem miért írok oly ritkán mostanság. A válasz egyszerűnek tűnik, pedig korántsem az; viszont kimagaslóan precíz és átlátó gondolkodásomnak köszönhetően rájöttem: azért, mert jól megy az élet. Kérdéses mi számít jónak, bár a tiédhez viszonyítva az enyém bizonyára nagyon jó; ez pedig azért van, mert életből profi vagyok (hozzátok képest főleg) és kurvajó a hozzáállásom. Többnyire már olyan szinten faszájosan megy minden, hogy egyre kevesebb dolog jut eszembe amiről panaszkodhatnék, vagy amit szidhatnék. Egyszerűen túlteng mindennapjaimban a tutiság, ez pedig nekem és állandó faszagyerek-létemnek köszönhető. Vázolom az eddigi napomat:

Nem emlékszem meddig tartott a tegnapi unikumozás (az agyam törli a felesleges emlékeket, a így a memóriám gyorsabb mint az összes Google szerver együttvéve) de azt tudom, hogy nemkeveset fogyasztottam. Ennek ellenére 8:30-kor keltem, ébresztő nélkül, és mégfontosabban: másnaposság nélkül. Nagyon ritkán vagyok másnapos, mert kibaszottul erős a szervezetem. Kilenc deci vodkát, jägert, pálinkát, etanolt, unikumot és sebbenzint kell meginnom ahhoz, hogy másnap fájjon a fejem. A 10-órai ZH-ra még lazán bírtam volna tanulni – egyébként előző nap bele se néztem az anyagba – de e helyett inkább a te beszűkült, szegényes ízlésedet messze túlszárnyaló zenét hallgattam.

Megindultam ZH-t írni. Az utcán random emberek kérdezgették, hogy fázok-e. Néhányan rám is förmedtek, hogy meg vagyok őrülve, mert egy darab póló volt rajtam, semmi kabát. Nem, nem fázok, szararcúak. Nem látjátok milyen jó idő van? Süt a nap, nem fúj szél, pont kellemes minden – ha ti ezt nem bírjátok és inkább kabátot húztok mert gyengék és elbaszottak vagytok, ne engem bámuljatok és ne nézzetek hülyének. Ki nem szarja le, hogy december közepe van? A laptopom előtt ülve egy boxerban vagyok, le van tekerve a fűtés és nyitva van minden ablak. Kiszívhattok.

A tanterem előtt mindenki a könyve fölé görnyedve, görcsösen tanult. Kinevettem őket. A tanár kiosztotta a ZH papírokat, én pedig elmosolyodtam, mert minden választ tudtam – egyet viszont szándékosan elrontottam, hogy a tanár azt higgye nem vágok mindent tökéletesen és olyan vagyok mint a többi diák. Nem puskáztam, mert nem volt rá szükség: kibaszott jól értek a szóbanforgó tantárgyhoz. Sőt, ahogy belegondolok, a többihez is. Félóra alatt mindent befejeztem és leléptem.

Elindultam a bankba, pénzt kivenni. Ismét sok furcsálló tekintettel találkoztam, már csak mosolyogtam rajtuk. Gyöngék. Nekik van miért félni a disznónáthától, nekem pedig csak egy újfajta fegyvert jelentene, mert megfertőzhetném őket anélkül, hogy bármiféle tünetem lenne. A csípős reggeli utáni leheletem kezdett már zavarni, de nem volt rágóm. Elszívtam egy barna Szofit (szigorúan puha dobozosat), és a szám íze olyan volt, mint az üde, reggeli harmat mentollal keverve. Hazafelé menet benéztem egy boltba, gondoltam veszek valami italt, hogy megünnepeljem örökkévaló faszaságom, erre lásd: le van árazva az unikum! Tétova nélkül vettem egyet, és mentem tovább hazafelé.

Miközben a szobámban ültem és mély kontemplációt folyattam faszagyerek-létemmel kapcsolatban, szólított a természet. Fel kellett szabadítani a rabszolgákat. Egy nagy barna kutya ugatott a hátsó bejáratnál. Ideje volt beparkolni a barna zsigulit a porcelán garázsba. Szabadjára kellett engednem Hazárd Megye Lordjait. Szükségessé vált végrehajtani egy csokiszínű abortuszt. El kellett fuvaroznom Győzikét és családját a medencéhez. Mennem kellett imádkozni. Írnom kellett egy újabb Twilight könyvet. Magyarán, kulázhatnékom volt. Kimentem az illemhelyre, dolgom végeztével pedig megdöbbenten konstatáltam: “csont nélkül!” – törölni teljes mértékkel felesleges volt. Utána kajáltam egy jóízűt, majd kezet mostam. El akartam robbantani egy jóleső ebéd utáni dohányt, de a zsebemben lévő cigisdoboz üres volt. Visszamentem szobámba, majd a fiókban találtam még kettő felbontatlan doboz koporsószöget, melyet ilyen alkalmakra tettem félre. Annyira előrelátó és találékony vagyok, hogy időnként fáj – de kemény vagyok mint a kád széle, és bírom a fájdalmat.

Most pedig itt ülök, és túlburjánzó nemtörődömséggel írom sokadik értelmetlen bejegyzésem. Igaz, hogy egy rakás szar, de remélem tisztában vagytok vele, hogy még így is sokkal jobb lesz mint bármi, amit ti valaha írtatok (anyuka segítsége nélkül). Még akkor is, ha nem írok hozzá bármiféle értelmes mondanivalóval bíró befejezést.

Szatyor.

Reklámok

3 hozzászólás to “Miért nincsenek új bejegyzések?”

  1. nagy arc vagy! jó szobatárs! jöhet a következő. Javaslom a vizsgaidőszakot :)

    J.

  2. Te annyira faszagyerek vagy hogy ilyen szobatársakat megengedhetsz magadnak?

  3. glamster Says:

    Tényleg hatalmas arc lehetsz. K*rva jók az írások, némelyiken meghaltam.
    Remélem lesznek még.
    Minden jót.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.