Dohányozni és dohányozni hagyni; avagy az erkölcsi vakbuzgóság kiváló példája.

Ne higgyetek valami buddhista hippinek a bejegyzés címe miatt. Az “élni és élni hagyni” nem a mottóm, de szerintem a legtöbb embernek eredendő joga van választani a saját életét, és mérgét illetően. Egyébként igen, dohányzom, és felőlem meghalhattok a babarózsaszín tüdőtökkel együtt.

Nem vagyok erős dohányos, de időnként jól esik egy szál, néha több. Tiszteletben tartom az illemszabályokat és mások döntéseit, úgyhogy ezzel a szokásommal igyekszem nem belepofátlankodni mások ügyeibe, viszont a nemdohányzók túlnyomó többsége vét ezen szabályok ellen. Hányszor történt veled, hogy nyugodtan ültél valahol bagóval a kezedben, majd valamelyik közeledben levő balfasz elkezdett mérges arccal rád nézve legyezgetni, vagy erőltetve, hangosan köhögni? Tud valaki ennél bosszantóbb lenni? Egy kis füsttől semmi bajod nem lesz, ne játszd a puhányt. Ha asztmád vagy tüdőbetegséged lenne, nem tettetnéd a sértődött faszjankót. Persze ha az illető valóban beteg, és megkér arra hogy oltsam el, természetesen elnyomom. Ellenkező esetben szintén elnyomom, a homlokán.

Annyira bosszantóak az okoskodó, minden lében kanál nemdohányzók, hogy hamarabb halok meg az általuk okozott vérnyomásproblémák miatt, mint bármilyen tüdőbetegségtől. Véleményük csak arra az egy szempontra korlátozódik, hogy a cigaretta rengeteg betegséget okoz, meg a gyerekekből bűnözőt és/vagy terroristát csinál – hasonlóan mint az alkohol, meg minden egyéb pszichoaktív amit sarkított filozófiájukkal támadni bírnak.

Szinte mindenhol szidják a dohányzást, persze a nemdohányzók “tisztábbnak”, “erkölcsösebbnek” tartják magukat annál, mint aki szív. Hát faszikám, van valami számodra: amíg a döntéseimmel nem ártok egyetlen másik személynek, nem szeretném hallani, hogy szerintetek mit kellene máshogy csinálnom. Magyarán mondva kurvára nincs közötök hozzá.

Ez a mindenbe való belepofátlankodás nem csak bizonyos személyeknél, de szélesebb köröknél is jelen van. A média és a társadalom nagy része minél inkább egy szabadszellemű, széles látókörű, demokratikus imidzsre törekszik, miközben a birka plebsz észre sem veszi a butító, már szinte agymosás szintjén végbemenő propagandát. El szeretném kerülni az állam általános szidását, úgyhogy fókuszáljunk inkább a dohányzással kapcsolatos tevékenységekre: a cigisdobozoktól kezdve a civil (sőt, akár politikai) szervezetekig mindenhol ott a dohányzásellenesség. Függőség, tüdőrák, spermahalál, rossz lehelet, és még sokáig folytatódik a sor. Zajlanak a kiállítások, osztják a szórólapokat, prédikálják, hogy hány módon dönt nyomorba a bagó, és aki rágyújt, az alávaló féreg. Ott van még a passzív dohányzás, meg a környezetszennyezés… ez az, fogjunk mindent a cigire. Gyalázzuk meg ezt a szerencsétlen szárított és besodort növényt, azzal együtt aki szívja. Ha minden rosszat ráfogunk, támadjuk ahol érjük, majd a lehető legjobban elszigetelődünk tőle, erkölcsösek és becsületesek leszünk, nem? Persze a nemdohányzók is hajtanak autót, mert az a dohányzásnál kevésbé szennyez; isznak kólát, mert a foszforsav, szénsav, színezék és tartósítószer kevésbé káros mint a nikotin; esznek minden szemetet, mert odafigyelnek az egészségükre; és magasról leszarnak mindenkit, egész addig míg az ő szénájuk jól áll. Ez az álszentség magasiskolája. Időnként puszta dühből rágyújtanék, nehogy hozzájuk hasonlóvá váljak.

Ez az egyszerű kis élvezeti cikk, ami a lazítást és néha a szocializálódást is elősegíti, undorító, botrányos társadalmi epidémiává vált az egyszerű ember szemében. Nem kell sokat keresni a leírásokat arról, hogy hány káros összetevő van egy cigarettában, hányféle betegséget okozhat, satöbbi. De mi van a pozitív dolgokkal? Miért nem írják nagybetűvel a cigisdobozra, hogy a nikotin meggátolja az Alzheimer-, és Parkinson-kór kialakulását? Mostmár nem vagy olyan tiszta és egészséges, ugye, te rohadék? Emellett még a vastagbélgyulladás, Tourette-szindróma, reumás ízületi gyulladás, és vastagbélrák ellen is hatékony védelmet nyújt [forrás]. Ezek még csak az orvosi tények, mi van a többi előnnyel? Például a szocializálódás: hányszor elegyedtél szóba, vagy haverkodtál össze olyannal, akitől először csak egy koporsószöget kértél vagy kaptál? Cigi mellett kényelmesen el lehet beszélgetni, legyen az szórakozóhelyen, vagy szűkebb társasági körben. Jól csúszik mellé a sör, a kávé is jól esik, és ha nem tudsz mást csinálni, egyedül is rágyújthatsz. Megnyugtat, és ad egy kis időt a gondolkodásra amikor folyamatos stressz ér. Egy szó mint száz, a dohányzás nem az ördög, és sok embernek örömet szerez.

Lelkes nemdohányzók, legyetek szívesek befogni, leszállni a magas lóról, és arrébb vezényelni erkölcsi kereszteshadjáratotokat, lehetőleg az örök elfeledés mély szakadéka felé.

Reklámok

3 hozzászólás to “Dohányozni és dohányozni hagyni; avagy az erkölcsi vakbuzgóság kiváló példája.”

  1. Igen! szivjátok csak a cigit,mert igy a dohánytermesztök kösztük én is és a dohánygyárak busás haszonra tesznek szert és miért szivjátok azért a kevés élvezetért.De ez igy jó mi lenne velónk dohánytermeszttökel,ha ti nem szivnátok? KÖSZÖNÖM

  2. Épp most szívtam el egy piros Luckyt, kurvajól esett. Neked viszont szar lehet, mert “dohánytermesztő” létedre elég gyér a fogalmazóképességed. Nem inkább dohányszedő vagy?

  3. Nem,mert a buzatermesztő sem buzaszedő,de van dohányszedő is csak előbb meg kell termelni,ugy mint minden mást azt hittem ennyit tudsz ha már traktoral járod az utakat.Abban az irásodban igazat adok neked,de másban nem

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.